Gyermekként az embernek sok minden egyszerűbb, mint egy felnőttnek.
Mások a problémáink, vagy - ugyanazt a problémát másképp látjuk.
Esetenként a megoldást.
Talán amit írni fogok, gyermeteg, megvalósíthatatlan, egyszerű képzelgés...
Talán túl egyszerű, ami a saját szegénységi bizonyítványom... De leírom. Nem azért, mert meg akarom valósítani, hanem azért, mert ez az én blogom, akinek nem tetszik, ne olvassa ;)
Én nem adnék segélyt az ötvenedik gyerekét szülő, nyolc általánost végzett embereknek...
Sőt, csak nagyon megalapozott esetben adnék. Munkanélküli segély helyett ingyenes képzések (a papír nélkülieknek), illetve segítség az álláskeresésben, munkahelyteremtés. Aki azért szül gyereket, hogy kapjon pénzt érte, attól elvenném a gyerekét.
Visszavezetném a halálbüntetést, de csak a gyilkosokra szabnám ki, indokolt esetben. (Tehát ha szántszándékkal követte el, vagy tömeggyilkos pszichopata az illető.)
Ha az iskolák megreformálásáról lenne szó, bevezetném, hogy általános iskolában készségtantárgyból ne legyen osztályozás, vagy ha igen, akkor csak a megtanulható elméleti részből. (Értsd: ne kapjon egy gyerek egyest azért, mert nem képes megcsinálni egy kézen átfordulást, vagy nem tud felmászni a kötélre, esetleg nem énekel tisztán)
Érdekes, annyi minden ilyesmit akartam írni, valahogy most nem jutnak eszembe.
Bocsánatot kérnék, amiért ilyen butaságokat írok, mintha mi sem lenne egyszerűbb, de nem kérek, mert ez az én blogom, ahova azt írok, amit akarok. :P
Végezetül valami nagyon aranyos, amit tegnap olvastam:
"Ez akkor volt, amikor még szeriztem a nyalókát. Tudod, azt a gömb alakút, és valami nyomozó volt a neve... Mi is? Megvan, Columbo! Most, hogy belegondolok, nagyon öreg lehetett az a nyalókat: elneveztek róla egy nyomozót, aki felfedezte Amerikát!"
